Az államfői tisztség számomra egy magasztos dolog. Olyan embert illet meg, aki közéleti, tudományos, értékközpontú tevékenységével bizonyította : felette áll a földszintes jobb-bal játékoknak és képes a bölcs felnőtt szerepére, ha már a gyerekek nem bírnak magukkal.
Az államfő sajnos a kezdetektől nem felelt meg ezeknek az egyszerű kritériumoknak. Nincs kemény munkával megszerzett tekintélye. Ő olyan szülő, aki kivételezik egyes gyerekeivel, elfogult és túl sokat enged meg. Talán azért, mert ő magának is túl sokat enged meg ?
Ami miatt e sorokat írom, már mindenki előtt ismert : az államfő bizonyítottan plagizált kisdoktori dolgozatában, teljesítmény nélkül szerzett meg valamit, aminek az emberek értéket tulajdonítanak. Bár saját kis világában kialakított « jogizáló » védekezése megérthetően kerek történet, mégsem más, mint egy öncsalásban élő ember védekezése, aki nem képes szembenézni azzal a ténnyel, hogy története nem állja ki a nyilvánosság próbáját. Az ügy valójában nem az, aminek ő állítja.
Ezen az úton már nincs megállás, ezt most már bizony végig kell vinni. Sajnálom az államfőt. Ettől a ponttól nyomorúságainak növekedéséért már csak ő felelős. Nem sikerült morálisan felülkerekednie, zuhanását nem lehet megállítani - függetlenül attól, hogy pozíciójában marad-e.
Ugyanakkor hibáztatom az államfőt azért a demoralizáló üzenetért, amit az országnak küld : mindent megtehetsz, ami az érdekedben áll.
Az államfő számomra mintapéldánya annak az elitnek, amely olyan saját törvények szerint működő zárt világban él, ami köszönő viszonyban sincs a hétköznapi ember világával. Ezt még erősíti az őt megillető jogi érinthetetlenség. Szükség van erre ? Nincs. Az államfőt a saját életműve, teljesítménye által kivívott tiszteletnek kell védeni, amivel pártállástól függetlenül megnyeri magának a jóérzésű embereket. A jogi védelem természetesen nem jelentheti a kritikán felüliséget. Jogunk van az államfőről véleményt nyilvánítani. Meg is tesszük.
Az én államfőmnek legyenek önálló gondolatai, véleménye, cselekedjen; legyen olyan ember, akire felnézhetek, aki szereti az ország lakóit, azok nyelvét és tesz is értük. Ebből tudom : ő az én elnököm.
(Név és cím a szerkesztőségben)
